2012. január 19., csütörtök

Zsófi bölcsis lett

 

A szívem szakad meg minden egyes nap, amióta Zsófival elkezdtük a bölcsődei beszoktatást. Ő nagyon jól viseli az új helyzetet, nekem viszont rossz hazajönni az üres lakásba. Egész délelőtt azon jár az eszem, hogy mi lehet vele.
Még 2010-ben be kellett íratnunk a bölcsődébe Zsófit. Nagy szerencsénk volt, mert első jelentkezésre felvették. Már a beíratásra is fájó szívvel mentem, mert eredetileg úgy terveztem, hogy nem fog bölcsibe járni, olyan kis védtelen, gondoltam én, és azt szerettem volna, ha az ovival kezd majd. De sajnos a körülmények nem tették lehetővé, így mivel tavaly novemberben betöltötte a két évet, kénytelen szegény a bölcsivel is megbirkózni.
Másfél hete kezdtük el a beszoktatást. Hála istennek nagyon jól viseli, nem sír, nem hisztizik, sőt nagyon szépen eljátszik odabenn. Két napig csak tíz órára mentünk be és ebéd után hazajöttünk. Tetszett neki a sok új játék, az új hely, a csoporttársak jelenlétét viszont szoknia kellett. Nem volt hozzászokva, hogy meg kell osztozni a játékokon, vagy netán valaki beleszól, belepiszkál abba, amivel éppen foglalkozik. De ezen is gyorsan átesett, igazi kis méregzsákká alakult. Most már a játszóházban, ha egy gyerek közelít felé, rögtön felveszi a támadó pozíciót, és ha kell, meg is teszi a lépéseket, hogy békén hagyják őt. Nekünk ez teljesen új volt, mert eddig semmilyen agresszív megnyilvánulást nem lehetett látni tőle. Tipikusan ő volt a játszótéren az áldozat, akitől akármit elvehettek, ez idén nyáron pont fordítva lesz.
Enni nem igazán akart az első napokban. Általában végigéhezte a délelőttöket, délután meg nem bírta teleenni magát itthon. Hála istennek az utóbbi napokban ez is megváltozott, az ebédjét megeszi, ha nem főzelék van, bár sajnos elég sokszor az van.
Az első héten minden nap fél órával korábban kellett menni, ez volt a szoktatás menete. Harmadik nap már kiküldtek, hogy lássák, hogy viselik az új gyerekek anya hiányát, aztán a negyedik nap Peti helyettesített, őt már el is küldték a bölcsiből. A második héten, kedden reggelizett ott először reggel nyolckor, és ugyanúgy délben mentünk érte, ez viszont már elég hosszú időnek bizonyult, kétszer is emlegette anyát, de nagyobb probléma nem lett belőle.
Nagyon féltettem a baciktól és a fertőzésektől, attól tartottam, hogy pár nap után rögtön beteg lesz. Már egy hónappal a beszoktatás előtt adtam neki multi- és C-vitamint. Talán ennek, talán a jó immunrendszerének köszönhetően a bölcsődében még nem szedett össze semmilyen bacilust. Én viszont a második nap után olyan beteg lettem, hogy egy hétig fájt a torkom, aztán természetesen Peti is elkapta tőlem. Nála enyhébb lefolyású volt a betegség, csak az orra folyt pár napig, és Zsófi csak ezután szállt be a körbe, nehogy kimaradjon a jóból. Most itthon kúrálom, mert jó lenne, ha minél hamarabb tudnánk újból bölcsibe vinni, nem szerencsés, hogy a beszoktatás a kellős közepén szakad meg. Például eddig még nem aludt ott egyszer sem, erre már csak a jövő héten fog sor kerülni.

 

A szívem szakad meg minden egyes nap, amióta Zsófival elkezdtük a bölcsődei beszoktatást. Ő nagyon jól viseli az új helyzetet, nekem viszont rossz hazajönni az üres lakásba. Egész délelőtt azon jár az eszem, hogy mi lehet vele.

Még 2011-ben be kellett íratnunk a bölcsődébe Zsófit. Nagy szerencsénk volt, mert első jelentkezésre felvették. Már a beíratásra is fájó szívvel mentem, mert eredetileg úgy terveztem, hogy nem fog bölcsibe járni, olyan kis védtelen, gondoltam én, és azt szerettem volna, ha az ovival kezd majd. De sajnos a körülmények nem tették lehetővé, így mivel tavaly novemberben betöltötte a két évet, kénytelen szegény a bölcsivel is megbirkózni.

Másfél hete kezdtük el a beszoktatást. Hála istennek nagyon jól viseli, nem sír, nem hisztizik, sőt nagyon szépen eljátszik odabenn. Két napig csak tíz órára mentünk be és ebéd után hazajöttünk. Tetszett neki a sok új játék, az új hely, a csoporttársak jelenlétét viszont szoknia kellett. Nem volt hozzászokva, hogy meg kell osztozni a játékokon, vagy netán valaki beleszól, belepiszkál abba, amivel éppen foglalkozik. De ezen is gyorsan átesett, igazi kis méregzsákká alakult. Most már a játszóházban, ha egy gyerek közelít felé, rögtön felveszi a támadó pozíciót, és ha kell, meg is teszi a lépéseket, hogy békén hagyják őt. Nekünk ez teljesen új volt, mert eddig semmilyen agresszív megnyilvánulást nem lehetett látni tőle. Tipikusan ő volt a játszótéren az áldozat, akitől akármit elvehettek, ez idén nyáron pont fordítva lesz.

Enni nem igazán akart az első napokban. Általában végigéhezte a délelőttöket, délután meg nem bírta teleenni magát itthon. Hála istennek az utóbbi napokban ez is megváltozott, az ebédjét megeszi, ha nem főzelék van, bár sajnos elég sokszor az van.

Az első héten minden nap fél órával korábban kellett menni, ez volt a szoktatás menete. Harmadik nap már kiküldtek, hogy lássák, hogy viselik az új gyerekek anya hiányát, aztán a negyedik nap Peti helyettesített, őt már el is küldték a bölcsiből. A második héten, kedden reggelizett ott először reggel nyolckor, és ugyanúgy délben mentünk érte, ez viszont már elég hosszú időnek bizonyult, kétszer is emlegette anyát, de nagyobb probléma nem lett belőle.

Nagyon féltettem a baciktól és a fertőzésektől, attól tartottam, hogy pár nap után rögtön beteg lesz. Már egy hónappal a beszoktatás előtt adtam neki multi- és C-vitamint. Talán ennek, talán a jó immunrendszerének köszönhetően a bölcsődében még nem szedett össze semmilyen bacilust. Én viszont a második nap után olyan beteg lettem, hogy egy hétig fájt a torkom, aztán természetesen Peti is elkapta tőlem. Nála enyhébb lefolyású volt a betegség, csak az orra folyt pár napig, és Zsófi csak ezután szállt be a körbe, nehogy kimaradjon a jóból. Most itthon kúrálom, mert jó lenne, ha minél hamarabb tudnánk újból bölcsibe vinni, nem szerencsés, hogy a beszoktatás a kellős közepén szakad meg. Például eddig még nem aludt ott egyszer sem, erre már csak a jövő héten fog sor kerülni.