A tavalyi nyaralásunkból tanulva, idén csak a nagyszülőknél töltött pihenést mertük bevállalni, és nagyon jól tettük. Három hetet nyaraltunk Bujon a szüleimnél. A nagyszülők már nagyon várták, hogy a kis unokájuk hosszabb időt töltsön náluk, mi szülők pedig attól tartottunk, hogy nem fogjuk kibírni majd úgy a három hetet, hogy Zsófi például, nem eszik semmit, vagy nem alszik éjszakánként, mint tavaly, amikor a Balatonon nyaraltunk.
Augusztus második hetébe utaztunk el, és csak most augusztus végén jöttünk haza. Szerencsére nagyon jó időt fogtunk ki, végig nagyon meleg volt. Kertes házban, azért sokkal kellemesebb volt a negyven fok, mint itthon lett volna a betonrengetegben. Ott reggel tízig elég kellemes idő volt, Zsófi mindig akkor pancsolt kint az udvaron, délben azért mi is behúzódtunk a hűvös házba, és a délutánt szintén a kertben lehetett tölteni.
Eddig egy hétvégénél nem töltöttünk hosszabb időt szüleimnél, így nem tapasztaltuk meg azt sem, hogy a gyerek milyen gyorsan alkalmazkodik az új környezethez. Végül másfél hétre volt szüksége szegénynek. Olyan zajok vannak vidéken, amilyenekről az ember nem is gondolná, hogy egy kisgyerek megijed. Ilyen volt például a kakaskukorékolás. Zsófi teljesen kétségbe volt esve. Szinte mindegyik családi háznál tartottak baromfit, így egész nap lehetett hallani valahonnan a kukorékolást, sőt hajnali háromnegyed négykor már elkezdték. Első éjszaka fel is ébredt rá Zsófi. Az nagy ijedelem miatt, meg, hogy folyton emelgettük, hogy „Zsófi ez csak a kakas!”, nagyon gyorsan megtanulta a nevét, és a tyúkokat is folyton kakasnak hívta.
Brúnó anyukámék nagy kutyája is ilyesztő volt számára. Kerítésen keresztül erőszeretettel osztotta meg vele a reggelijét, de ha szemközt kerültek egymással nagy volt a para. A traktor zúgása, a szél fúvása, a bojler zúgása és az új emberek, mind-mind a kétséget hozták szegényre.
Mi ennél sokkal jobban viseltük a szabadidőt, én élveztem, hogy sokan vagyunk a gyerek körül, így megoszlott a figyelem is. Kicsit lazíthattam, jó volt, hogy napközben felnőtt társaságában is lehettem. Peti a háromból csak egy hetet töltött velünk, akkor kihasználtuk az alkalmat és a nagyszülőkre hagytuk csemeténket, így el tudtunk menni strandra, idén először, moziba, ezt nem először J, koncertre. Szüleimet rávéve egyik nap nagycsaládiasan kiruccantunk Tokajba is. Nagyon jól éreztük magunkat, vettünk finom borokat, felmentünk a kiskopaszra, a nagyot nem mertük bevállalni, jó volt, mert régen voltunk már szüleimmel kirándulni.
A tavalyi nyaralásunkból tanulva idén csak a nagyszülőknél töltött pihenést mertük bevállalni, és nagyon jól tettük! Három hetet nyaraltunk Bujon a szüleimnél. A nagyszülők már nagyon várták, hogy a kis unokájuk hosszabb időt töltsön náluk, mi szülők pedig attól tartottunk, hogy nem fogjuk kibírni majd úgy a három hetet, hogy Zsófi például, nem eszik semmit, vagy nem alszik éjszakánként, mint tavaly, amikor a Balatonon nyaraltunk.
Augusztus második hetében utaztunk el, és csak most, augusztus végén jöttünk haza. Szerencsére nagyon jó időt fogtunk ki, végig nagyon meleg volt. Kertes házban azért sokkal kellemesebb volt a negyven fok, mint itthon lett volna a betonrengetegben. Ott reggel tízig elég kellemes idő volt, Zsófi mindig akkor pancsolt kint az udvaron, délben azért behúzódtunk a hűvös házba, és a délutánt szintén a kertben lehetett tölteni.
Eddig egy hétvégénél nem töltöttünk hosszabb időt szüleimnél, így nem tapasztaltuk meg azt sem, hogy a gyerek milyen gyorsan alkalmazkodik az új környezethez. Végül másfél hétre volt szüksége szegénynek. Olyan zajok vannak vidéken, amilyenekről az ember nem is gondolná, hogy egy kisgyerek megijed. Ilyen volt például a kakaskukorékolás. Zsófi teljesen kétségbe volt esve. Szinte mindegyik családi háznál tartanak baromfit, így egész nap lehetett hallani valahonnan a kukorékolást, sőt hajnali háromnegyed négykor már elkezdték. Első éjszaka fel is ébredt rá Zsófi. A nagy ijedelem miatt, meg, hogy folyton emlegettük, hogy "Zsófi, ez csak a kakas!", nagyon gyorsan megtanulta a nevét, és a tyúkokat is folyton kakasnak hívta.
Brúnó, anyukámék nagy kutyája is ilyesztő volt számára. A kerítésen keresztül erőszeretettel osztotta meg vele a reggelijét, de ha szemközt kerültek egymással nagy volt a para. A traktor zúgása, a szél fúvása, a bojler zúgása és az új emberek, mind-mind a kétséget hozták szegényre.
Mi ennél sokkal jobban viseltük a szabadidőt, én élveztem, hogy sokan vagyunk a gyerek körül, így megoszlott a figyelem is. Kicsit lazíthattam, jó volt, hogy napközben felnőtt társaságában is lehettem. Peti a háromból csak egy hetet töltött velünk, akkor kihasználtuk az alkalmat és a nagyszülőkre hagytuk csemeténket, így el tudtunk menni strandra, moziba, koncertre. Szüleimet rávéve egyik nap nagycsaládiasan kiruccantunk Tokajba is. Nagyon jól éreztük magunkat, vettünk finom borokat, felmentünk a kiskopaszra, a nagyot nem mertük bevállalni, jó volt, mert régen voltunk már szüleimmel kirándulni.
A tavalyi nyaralásunkból tanulva, idén csak a nagyszülőknél töltött pihenést mertük bevállalni, és nagyon jól tettük. Három hetet nyaraltunk Bujon a szüleimnél. A nagyszülők már nagyon várták, hogy a kis unokájuk hosszabb időt töltsön náluk, mi szülők pedig attól tartottunk, hogy nem fogjuk kibírni majd úgy a három hetet, hogy Zsófi például, nem eszik semmit, vagy nem alszik éjszakánként, mint tavaly, amikor a Balatonon nyaraltunk.
Augusztus második hetében utaztunk el, és csak most augusztus végén jöttünk haza. Szerencsére nagyon jó időt fogtunk ki, végig nagyon meleg volt. Kertes házban, azért sokkal kellemesebb volt a negyven fok, mint itthon lett volna a betonrengetegben. Ott reggel tízig elég kellemes idő volt, Zsófi mindig akkor pancsolt kint az udvaron, délben azért mi is behúzódtunk a hűvös házba, és a délutánt szintén a kertben lehetett tölteni.
Eddig egy hétvégénél nem töltöttünk hosszabb időt szüleimnél, így nem tapasztaltuk meg azt sem, hogy a gyerek milyen gyorsan alkalmazkodik az új környezethez. Végül másfél hétre volt szüksége szegénynek. Olyan zajok vannak vidéken, amilyenekről az ember nem is gondolná, hogy egy kisgyerek megijed. Ilyen volt például a kakaskukorékolás. Zsófi teljesen kétségbe volt esve. Szinte mindegyik családi háznál tartottak baromfit, így egész nap lehetett hallani valahonnan a kukorékolást, sőt hajnali háromnegyed négykor már elkezdték. Első éjszaka fel is ébredt rá Zsófi. Az nagy ijedelem miatt, meg, hogy folyton emelgettük, hogy „Zsófi ez csak a kakas!”, nagyon gyorsan megtanulta a nevét, és a tyúkokat is folyton kakasnak hívta.
Brúnó, anyukámék nagy kutyája is ilyesztő volt számára. Kerítésen keresztül erőszeretettel osztotta meg vele a reggelijét, de ha szemközt kerültek egymással nagy volt a para. A traktor zúgása, a szél fúvása, a bojler zúgása és az új emberek, mind-mind a kétséget hozták szegényre.
Mi ennél sokkal jobban viseltük a szabadidőt, én élveztem, hogy sokan vagyunk a gyerek körül, így megoszlott a figyelem is. Kicsit lazíthattam, jó volt, hogy napközben felnőtt társaságában is lehettem. Peti a háromból csak egy hetet töltött velünk, akkor kihasználtuk az alkalmat és a nagyszülőkre hagytuk csemeténket, így el tudtunk menni strandra, idén először, moziba, ezt nem először, koncertre. Szüleimet rávéve egyik nap nagycsaládiasan kiruccantunk Tokajba is. Nagyon jól éreztük magunkat, vettünk finom borokat, felmentünk a Kiskopaszra, a nagyot nem mertük bevállalni, jó volt, mert régen voltunk már szüleimmel kirándulni.
