Noémi

Augusztus óta nem voltunk szüleimnél. Télen kisgyerekkel nem mertünk nekiindulni az útnak, ráadásul Bujon télen sokkal hidegebb van, mint Pesten. Most viszont a jó időt kihasználva felpakoltunk, és nekiindultunk a háromórás útnak. Nagyon féltem a hosszú hétvégétől, mert augusztus óta Zsófi nagyon sokat változott, sokkal öntudatosabb, és emlékszem, utoljára is problémák voltak az éjszakai alvással. Mikor belegondoltam, hogy három éjszaka majd semmit nem alszunk és cipelhetjük egész este, hogy a többiek azért tudjanak aludni, elment a kedvem az egésztől, pedig már régen láttam a szüleimet.

Szombaton reggel indultunk, és annyi cuccunk volt, hogy Petinek háromszor kellett fordulnia, szegény teljesen elfáradt, mire bepakolt. Mostanában az M5-ös autópálya felől közelítjük meg az M3-ast, így nem kell állni a dugóban a Hungárián. Eleinte rásütött Zsófira a nap, amit az M0-ra rátérve egyáltalán nem díjazott. Elkezdett nyöszörögni az ülésben, de mikor átment a napocska az autó másik oldalára, szépen elcsendesedett és elaludt. Mindig próbálunk úgy útnak indulni, hogy pont az alvás idejében legyünk, mert akkor elalszik és fel sem kel, amíg oda nem értünk. Most is így történt volna, ha a szokottnál nem mentünk volna kisebb sebességgel a benzinspórolás miatt, így már a polgári pihenőnél kinyílt a kislányunk szeme és nem is aludt már vissza. Elég jól volt, amíg el nem hagytuk Nyíregyházát, akkor aztán kezdődött megint a szenvedés, amitől én is alig vártam már, hogy odaérjünk. Legszívesebben kiszálltam volna és gyalogoltam volna tovább, de nagy nehezen azért odaértünk.

Jó idő volt ránk egész hétvégén, sokat voltunk a levegőn. Zsófinak nagyon tetszett a nagy udvar, ahol le és fel szaladgálhatott. Megismerkedett közelebbről is Brúnóval, szüleim kutyájával, és a csirkéket is minden nap ellenőrizte. Peti meg is jegyezte, milyen jó, hogy Zsófi még lát igazi háziállatokat. Legközelebb megmutatjuk neki majd a falubeli bocikat is! Kertészkedett is anyukám kiskertjében az új homokozó szettjével és megkeresték neki húgom régi törpturbóját. Ez olyan, mint a kis motorok, csak törp alakja van. Már nagyon ócska volt, de Zsófinak ettől még tetszett, sikerült is felborulnia vele, de ezen kívül is csetlett-botlott a fűcsomókban, mindig tiszta kosz volt a ruhája.

Az éjszakák sokkal jobban teltek, mint számítottam rá. Az első két este kicsit nehezen aludt el, de aztán az egész éjszakát végigaludta. Én nem voltam ennyire nyugodt, mert elég hűvös volt még most is szüleimnél, és folyton azt figyeltem, be van-e takarva. Őt persze nem zavarta, ha nem, és még meg sem fázott, hiába volt öt fokkal hidegebb az éjszaka, mint itthon szokott lenni.

Kedden ebéd után indultunk haza. Ahogy felmentünk az autópályára, Zsófi elaludt, és csak Pesten kelt fel legközelebb. Jobban nem is telhetett volna az út, még én is tudtam szundítani egy kicsit, bár annyira kényelmetlen volt, hogy csak fáradtabb lettem, mint előtte. Peti meg zenét hallgatva vezethetett hazáig.