Noémi

November 20-ra vagyok kiírva. Az orvos szerint nem fog sokat késni a baba, mert a méretei és a méhlepény állapota alapján is minden készen áll a szüléshez.

November 18-án este nyolc óra körül el is kezdett fájni a hasam. Ha pozíciót váltottam, néha elmúlt, néha nem, nem tudtam mire vélni a dolgot. Lostot néztünk Petivel, eljött a fél tíz, de a fájások nem múltak el, bár nem is erősödtek, sőt rendszeresség sem volt bennük. Néha 10, néha 2 perc telt el két fájás között. Felülről kezdődtek a hasam tetejétől, és fokozatosan haladtak lefelé az összehúzódások, a végén pedig nagyon megfájdult a hasam alja és a derekam. Egy idő után feküdni egyáltalán nem tudtam, de ha sétáltam, volt mikor elmúltak, volt, mikor nem. Fél 12-ig elvoltunk így, olvasgattuk a terhes könyvemben, hogy ezek valószínűleg jósló fájások, és hogy ez álvajúdás. Többször feltettük a kérdést, menjünk a kórházba vagy ne?

Mivel a fájások nem váltak rendszeressé és nem is erősödtek, úgy döntöttünk, lefekszünk aludni, hátha elmúlik, vagy ha nem, éjfélig várunk és irány a kórház. Petinek sikerült is másodpercek alatt bealudnia, bár minden mozdulatomra felriadt. Elmúlt az éjfél, a fájások nem múltak, de még akkor sem erősödtek. Csak vártam, hogy mi fog történni. Végig az járt a fejemben, hogy ez még biztos, hogy nem szülés, annak sokkal jobban kellene fájnia. De az is ott motoszkált, hogy mi van, ha mégis az, és nyolc óra óta kitágult a méhszájam, mi lesz, ha itthon kell majd megszülnöm a babát? Peti leveszi majd a fejem, hogy nem mentem be időben a kórházba, pedig ő mondta. Elhatároztam, ha egy óráig sem történik változás, felkeltem Petit, hogy induljunk neki. Természetesen így történt, bár kelteni nem kellett, felkelt magától a mocorgásomra.

A szülőszobán nagy volt a forgalom, gondolom, a front miatt. Kerestünk egy szülésznőt, az enyémet direkt nem hívtuk még fel, csak akkor akartam, ha már biztos, hogy szülök. Megvizsgáltak és megállapították, hogy semmit nem tágultam, a méhszájam ugyanúgy egy ujjnyira van nyitva, mint már hetek óta. Előttem épp vizsgáltak egy ténylegesen vajúdó nőt, aki sokkal jobban szenvedett, na ezt "hiányoltam" én is. A vizsgálat után készítettek két CTG-t, ahol tisztán kivehetőek voltak a fájások, de nem elegendőek a szüléshez. Érdekes volt, hogy előre lehetett tudni, mikor jön a fájás, mert előtte pár másodperccel megemelkedett Zsófi szívverése és nagyon nyugtalan lett. Aranyos volt Peti, mert a második CTG-re már ő is kitapasztalta, hogy mikor mi történik, és előre jelezte, hogy mikor fog fájni.

Négy körül értünk haza, és rögtön beestünk az ágyba. Elalvás előtt fájt még néhányszor a hasam, de ekkor már olyan fáradt voltam, hogy simán elaludtam. Reggel is éreztem még egy-két összehúzódást, de aztán elmúltak, azóta pedig várjuk az igaziakat.